Ha kedveltek bennünket és megtehetitek, akkor legyetek az ideiglenes örökbefogadóink!!

Vagyunk néhányan rácsok mögött, ahol természetesen igyekeznek a lehető legjobb körülményeket megteremteni nekünk, de sajnos ez még sem olyan mintha a természetben élhetnénk a saját kis kotorékunkban.

Ennek ellenére megkapunk mindent a kétlábúaktól, ugyanakkor képzeljétek, egyes rókaimádó sima bőrűek örökbe fogadnak bennünket, ami azt jelenti, hogy egy-egy évre támogatnak minket, rőt bundásokat és így ideiglenesen nevelő szüleink lesznek, amiről oklevelet is kapnak! Így biztosítják a gondtalan életünket és bármikor el is jöhetnek hozzánk meglátogatni!

Ha van kedvetek támogatni bennünket, vagy más állatkákat, akkor az alábbi linkeken informálódhattok, de természetesen az ország összes állatkertjében és vadasparkjában is van lehetőség erre!

Nagyon hálásak vagyunk nektek, kedves Kétlábúak! Hajrá rókák!!

Miskolci Állatkert és Kultúrpark

Fővárosi Állat- és Növénykert

NOÉ Állatotthonban

Budakeszi Vadaspark

Itt pedig olvassatok Tekergőről, aki Miskolcon él a vadasparkban és Nagy Eszter „Szeszti” a örökbefogadó idiszülője:

„Tekergő élete egy kevés híján végzetes balesetnél kanyarodott el a vadon élő testvéreitől. Több mint két évvel ezelőtt egy raliverseny zajos forgataga közeléből egy nőstény róka próbálta elmenekíteni a kölykeit. Az apróságokat a szájában hordta ki a kotorékból, és szaladt velük egy biztonságosabb zug felé.

A menekülésben egy rókakölyök elkeveredett, a rátaláló emberek pedig nyomban babusgatni kezdték a két hetes apróságot. Aki bizony vastagon átitatódott a kétlábúak szagával. Hiába tették vissza oda az emberek, ahol találták, a visszatérő nőstény róka már nem fogadta el az emberszagú utódot. A két hetes kölykök gyorsan kiszáradnak és egyéb szempontokból is folyamatos gondozásra szorulnak, így nem maradt más lehetőség, mint a legközelebbi vadasparkban leadni az elanyátlanodott apróságot. Innen indult Tekergő miskolci karrierje.

Az egykori erdőlakó a felnevelése során olyan mértékben a gondozóihoz szokott, hogy visszavadítása és a természetbe való kiengedése reménytelen vállalkozásnak tűnt. Négy hónapos korában a park területén még szabadon futkosott a napi séta idején, és kedvenc szórakozása volt elszökni a gondozóktól. A Tekergő név is ebben a korszakában ragadt a szökős ifjoncra.

A fürge állatápolók akkor még rendre utolérték, de felnőtt korában már hámot kapott a pórázon sétáltatáshoz, amit nagy tehetséggel tekert fel a fák törzsére – akár átnevezhették volna Tekergetővé is.
A szelíd rókának saját lakosztálya van a gazdasági udvarban, ahol egyébként a sérülten vagy legyengülten bekerült vadakat is ápolják.

Naponta egyszer kiadós sétát tesz a parkban, a többi állattal jól kijön, nem morognak egymásra. Kivételt csak a pekarik jelentenek, ott viszont az egész falka szőrborzolással jelzi a nemtetszését, és nyomban rárontanának a rókára, ha nem lennének elkerítve.

Tekergő szertornászként is megállja a helyét, kedvence a gerendagyakorlat, ezt a látogatók nagy örömére szívesen bemutatja nézősereg előtt is. A látogatók akár meg is simogathatják, nem harap, a viselkedése olyan, mint egy jól szocializált kutyának. A farkát is tudja csóválni. Tekergő kifejezetten kommunikatív típus, a fényképezés ideje alatt is folyamatosan mondta a magáét.” – írta a tappancsvilag.hu

[fblike]

Facebook, tappancsvilag.hu