Egy új, különleges mutációját fedezték fel a rókának és a közönséges háziméhnek. Úgy hívják, hogy mézróka. A tudósok még vitatkoznak, hogy az ízeltlábúak, vagy a gerincesek közé sorolják be a kis repülő ravaszdit, de azt már biztosan tudják, hogy nem kopoltyúval lélegzik és nem is fotoszintetizál.
Arra már fény derült, hogy a mézrókák – a méhek hatszöges viaszsejtjeihez hasonló – úgynevezett hexagonális lépkotorékokban húzzák meg magukat. Itt nevelik fel utódaikat is, akiket eleinte mézróka-pempővel táplálnak.
A hexagonális lépkotorékok falai a hasi oldalukon lévő mirigyekből kiválasztott, szivárgó folyadékból, azaz a mézróka-viasz lemezekből készülnek. A mézrókák, lábuk apró horgocskáival összegyűjtik a mézróka-viaszt, szájukba veszik, és addig forgatják, amíg meg nem puhul, olykor lenyelik és vissza is öklendezik. Ezután beillesztik a lépkotorék falába. Ez a viselkedés az utódok táplálásának korai szakaszában is szerepet játszik.
Egyelőre kevés információ áll rendelkezésünkre a mézrókák társas viselkedéséről és a hexakotorék szociális életéről, de a tudósok nagy erőkkel vizsgálják őket és amint új eredményekre derül fény, azonnal közöljük!
[fblike]
Természetesen a cikkben leírtak és maga a mézróka is, egy elképzelt, fiktív világban lehet, hogy léteznek, de a valóságban nem.
