Elfogtunk egy újabb történetet! A rókasztorit csőpostával küldte nekünk Kovács Csaba, mely egyenesen a kotorékban landolt!
Csendes téli táj, halk hóropogás és egyszer csak előtűnik egy kíváncsi és nagyon barátságos szempár..
Olvassátok:
„Tekintettel arra, hogy végre esett egy kis hó, este felkerekedtünk a párommal, és gurultunk egyet Visegrád felé, hogy megnézzük a havas tájat. Természetesen a fényképezőgép sem maradhatott otthon. Megálltunk egy erdei úton. Az autóból kiszállva már vagy tíz perce hallgattuk az erdő csendjét, amikor párom oldalba bökött, hogy „ott egy róka”. A lehető legnagyobb csendben elővettem a gépet, még az ajtót sem csuktam be, nehogy elriasszam a kíváncsi szempár tulajdonosát.
A kocsi takarásából próbáltam fotózni, de messze volt, és nem volt jó szögben. Féltem, ha megmozdulok, elugrik. Megpróbáltam közelebb csalogatni, egész jól reagált a hangra. Óvatosan közelebb lopakodott. Lépett párat felénk, majd oldalazott kicsit. Nézett, szimatolt. Elronthattam valamit, mert megugrott, futott pár lépést, majd megállt, visszanézett. Álltunk így egy pár percet, majd megint közelebb jött. kíváncsi volt, hogy honnan jön a hang. Nagyon óvatosan közeledett. Az első kép nem sikerült, mert a fehér havon csúnya árnyékot vetett a róka. Szerencsére nem ugrott el. Kíváncsian nézett a felvillanó fény irányába, így volt időm lejjebb engedni a gépet, és ismételni.”
Kovács Csaba
Köszönjük a rókasztorit Csaba!
[fblike]
