Alig van még egy állat, melynek olyan híre és ismertetője lenne, mint csalavér komának a ravaszság, agyafúrtság, alattomosság, szemtelenség, szóval a pórias magasabbrendűség mintaképének.
Róla szól a közmondás, főszereplője a meséknek és költemények dicsőítik. Noha a mesék állathőse és az állatvilág igazi rókája között nagy különbség van – mert a költészet szertelenül túlozza a rókatermészetet – mégis bizonyos, hogy e nagy érdeklődés középpontjában álló állatnak tehetséges teremtésnek kell lennie. Valóban annak kell minősítenünk, s szellemi és testi képességei előtt kalapot kell emelnünk. Ő ugyan nem nagyon örvend érdeklődésünknek és barátságunknak, mert mi bizony a mesék minden elismerése és elragadtatása ellenére is üldözzük és írtjuk, amikor és ahol módunkban áll. Szinte úgy látszik, mintha vetélkedés folyna az állat és az ember között, melynek során az ember be akarja bizonyítani, hogy a föld urának szellemi képességei felülmúlják a ravaszság költői mintaképének fortélyosságát, viszont róka koma sem mulaszt el egyetlen alkalmat sem annak bebizonyítására, hogy a maga részéről minden üldözés mellett is meg tud élni, és nem adja fel a terepet.
Minden esetre egyike a legkörmönfontabb, legügyesebb gazfickóknak. Értelmi képességei nemcsak arányosak testi képességeivel, hanem bizonyos fokig azt is lehetségessé teszik, hogy esetleges testi hiányait értelmével pótolva, a testileg jobban megáldott ragadozókkal is versenyezhessen. Annyira érti a mesterségét, hogy aligha múlja felül valamelyik ragadozó a vadászat és a veszedelmek kikerülésének tudományában. Mintha mindent elérhetne valami módon ravaszsággal és alattomossággal, a leggyorsabb és legerősebb vadat is megszerzi, s a legügyesebb állat sem elég gyors és elég ügyes ahhoz, hogy egérutat nyerjen előle. A veszedelmet kellően méltányolja, de nem fél tőle. A hálók, csapdák, hurkok és vadászfegyverek útvesztőiből is talál szabadulást.
Brehm A. E.
Berlin, 1876 március 6-án.
Itt pedig még több kép a négylábú ravaszdikról:
[fblike]
via Brehm: Az állatok világa
